Bánffyhunyad református temploma

1332-ben Hunad ,1337-ben Hunyad, 1437-ben már oppidum Hwnyad –ként szerepel. 1522-ban a Sebesvár vidékét birtokló Bánffyak neve is megjelenik, midőn  Banfy Hwnyadya-ként említik. Már az 1332-es pápai tizedjegyzék is tekintélyes méretű egyházközségről tud,melyben a plébánoson kívül egy káplán is szolgálatot teljesít. A templom az 1235-ben szentté avatott Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve, ami egyben 13.sz-i eredetét is alátámasztja . 1561-ben Hunyadi Demeter ,a későbbi unitárius püspök papsága idején unitáriussá válik, az idők során azonban a buzgó református Bánffyak révén ,végleg reformátussá .

A helység és temploma a 17.sz. folyamán több véres esemény színhelye volt . Előbb Basta pusztításait, 1661 nyarán pedig a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát (1657) megtorló Ali pasa török-tatár hadainak vérengzését kellett elszenvednie.

A hajónál jóval magasabb szentélyt hat szép gótikus ablak világítja meg . Legnyugatibb támpillérén az építésére utaló 1483-as évszám olvasható. Csúcsíves boltozata az 1765-ös kalotaszegi földrengéskor beomlott,ezért nagyrészben újjá kellett építeni .

Ennek kapcsán Bánffy Farkas 1766-ban a következő segélykérő levelet írjaTeleki Lászlóhoz : „Igen meg romladozván kivált a mult esztendőben 3-ik Novembris éreztetett Főld Indulás miatt a Bánffi Hunyadi Templomunk,annyira,hogy ahoz ertő kömives pallérnak Relatioja szerént félhető mindennapi ledülése,meg alkudott az Eccla egy tallerral háromszáz német forintokban ,ugy hogy azon meg hasadozott es dülö félben levö köfalt egész Fondamentumabol el rontván ujra fel épittse...az Templom nem nagyittatnék,hanem az uj köfal és a Régi Fedél alatt vitetnék fel...”

„A templomjavítás előkészületeit pedig az teszi érthetővé,hogy Mária Terézia 1745. július 28-án és 1746. július 5-én kiadott rendeletei szerint a protesténsok temlomaikat kijavíthatták ugyan, de a hatóságoknak ügyelniük kellett,hogy csak a régi alakban és terjedelemben javíthassák.”(Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II)

A templom 200 festett mennyezetdeszkájából 111-et , a szentélybelieket, az Umling-fiúk ( Kolozsvári Asztalos Lőrinc és János )  festették 1780-ban. A piros,kék és fehér által dominált mennyezet szín- és motívumvilágában az 1774-ben  az apa, id.Umling Lőrinc és kisebbik fia, János által festett kalotadamosi födémmel mutat hasonlóságot. A kazetták formája az elnyújtott téglalap . Megnyerő a külső keretek nagy gonddal kivitelezett, pontozásos vonaltechnikájú V-alakú díszítése. 

                                               Mesterkazetta és felirata :  

„Ao. 1780. Eszten. Gyalai K. István Prédikátorságában, Tzutza Istv. Curatorságában, Lukács István Biroságában, Tsonka János és Mezeji János Egyházfiságokban Isten Ditsőségéhez való buzgóságából a B.-Hunyadi Ref. Eklésia maga költségével készitette ezt a Mennyezetet Kolozsvári Asztalos Lőrincz János által…

 A hajó  mennyezetfestménye ismeretlen kolozsvári asztalos munkája 1705-ből. Alaptónusa a barna, a növénymotívumok ( bimbók,virágrozetták,szőlőfürtök) piros,-fehér,-feketére vannak kiszínezve és néhány kivétellel, átlósan ismétlődnek.  

A szentély falában Bánffy Farkas titikos tanácsos (1724-1794) rokokó keretbe foglalt címeres emléktáblája található.Valószínüleg annak a Schuchbauer Antal (1720-1776) szobrásznak a munkája,aki többek között a kolozsvári Szent Mihály templom szószékének Szt.Mihály szobrát, a gyulafehérvári székesegyház egyik mellékoltárát, a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom szószékét és ugyanitt a Toldalagi-ház belső díszítéseit készítette.

A hajó déli falában 1772-es építési emléktábla az újjáépítés időpontját nevezi meg.

Az 1759-es, Sipos Dávid faragta kőszószéket a lebontott drági templomból 1971-ben hozták át.

Az egymanuálos, fujtatós orgona Kolonics István orgonakészítő mester 126. műveként, 1874-ben készült. 

A torony alatti gótikus kapu a hajó toronyépítés előtti főbejárata volt, most karzatfeljáróként szolgál.