A helység első említése 1283-ból való , “Joannes de Berthalom” plébánosáról   lévén szó,  aki  a mai templom elődjében      szolgálhatott. 1315 -ben Berethalm , 1468-ban Berethalom néven található az oklevelekben. 1930-ban 2331 lakosa közül még 1228 németajkú, 1996-ra számuk 70-re sorvadt.

                         
A  Nagyküküllő egyik déli mellékvölgyében fekvő települést a Medgyes-Segesvár közötti 14-es számozású megyei útról , a térképen a 26-os számmal jelölt Szászsárosnál  ( Saros pe Târnave )
letérve közelítjük meg.
Az 1440-es oklevél szerint ,  Szűz Mária tiszteletére szentelt berethalmi -,jelenleg evangélikus - erődtemplom a csarnoképítkezés egyik utolsó példája. 1572 -től  püspöki székhelyként működött , mígnem Georg Daniel Teutsch püspök ezt 1867 -ben Szebenbe költöztette.1993-ban felkerült az UNESCO  kultúrörökség-listájára .    
A régi templomból  a kettős pálcaműves keretezésű nyugati főkapu  ( a gyámköves szemöldökkapu  késő erdélyi képviselője ) valamint  a szentély alapfalainak  ablakmagasságig  terjedő része maradt meg. A második templom építését a 15. sz.-ban kezdik el (ebből az időből származik a két harang  -1432 és 1439 ) és 1524-ben fejezik be , amikor a nyugati kapu fölé II. Ulászló (1490-1516 ) és Zápolya  János (1526-1540) címerei kerülnek. Az 1524-es évszámot látni a  bal  ikerkapu faragott faajtaján is .

                  
A háromhajós templom hálóboltozatát 9 db , nyolcszögű oszlop tartja. A csillagboltozattal fedett , félnyocszöggel záródó 18 m hosszúságú szentély a főhajóhoz viszonyítva túlméretezett , csúcsíves diadalívvel kapcsolódik hozzá.
A diadalíven az 1522-es évszám olvasható. A szentélyt háromosztatú csúcsíves ablakok világítják meg . Az ablakművek halhólyagos motívumai későgót eredetükről tanúskodnak , a templomcsarnok már reneszanszot sugalló tágasságával szemben .
A sekrestyeajtó faragott kerete gyámköves szemöldökű , a faajtó aprólékos intarzia-munkája az 1515-ös évszámot viseli.Az ajtó fölötti dombormű 1513 - ból való.

A díszes,faragott padokat a segesvári Reichmut János mester 1514-1524 között készítette .A kőből faragott keresztelőmedence értékes koragót kelléke a templomnak , úgymint a falakat borító anatóliai szőnyegek is .

A szószék-domborművek három passió-jelenetének szerzője valószínüleg a brassói Ulrich-mester (1518).
      
      

                             

                       

  

A szentély őrzi Erdély legnagyobb szárnyasoltárát : egy 28 képből összeállított,háromszintes,filigrán keretezésű remekművet. A 12 legrégebbi kép a középső sorban van , Mária életéből vett jeleneteket ábrázolnak szentek képeivel kiegészítve. Az egyik képen (az ifjú Jézus a templomban) az 1483-as évszám valószínüleg a kép keletkezésének idejét jelzi. A felső sor és a predella képei két különböző mester 1515-ös művei, a reneszánsz stílusjegyeit és divatját hordozzák magukon. 1515-ből származik az oltárkeret is , fából faragott , indákkal dúsított finommunka .    
 

    		                       
                  

Az erődített templomvár első oklevélbeli említése már 1468-ból való. Az ovális legbelső védőfal tornyai közül kettő ( a kapu - és az óratorony ) 1508-ból származik .

Ugyancsak itt található a mauzóleum és a keleti bástya,
valamint a katolikus torony , 16. sz.-i falfestményeivel : Utolsó ítélet, Szt. György , Angyali üdvözlet , Három királyok )

A középső védőfal 15.sz-i, két kaputornya közül az egyikben szalonnát tároltak. A harmadik,bejejezetlenül maradt gyűrű XVI. sz.-i építtetésű, két tornya van : kaputorony, ny.-i torony és északnyugati bástya , amelyet tömlöcként használtak Innen 1795-ben egy 73 fokú lepcsőt építettek a belső gyűrű északi feléhez, ezt 1845-ben befedték


       
                           

vissza   :   a főoldalra    a templomokhoz     a lap tetejére  

                                                               

                                                                   © Molnár Tamás  2002