Csíkszentmihály

           Festői környezetben fekszik, Csíkszeredától 13 km-re északra, a Rákos patak völgyében, a Lövész, Bodorvész és Pogányhavas tövében. Írásban első alkalommal az 1333-as pápai tízed jegyzékben említik Sancto Michaele néven. Mivel ekkor már plébániával rendelkező település volt, feltételezhető, hogy sokkal korábban létesítették, de az 1242-es tatárjárásban teljesen elpusztult. 1661-ben a törökök, 1694-ben a tatárok dúlják fel újra. Ekkor pusztul el a szomszédos Cibrefalva, melynek emlékét már csak a róla elnevezett határrész őrzi. 1910-ben 2453, 1992-ben 1604, míg 2002-ben 906 lakósa volt.
         Nevét a Szent Mihály arkangyal tiszteletére épített templomáról kapta. A ma is látható Isten háza, a régi épület 1448-as, valamint 1819-es átépítése és bővítése során alakult ki. Szemet gyönyörködtető látvány, az Alszeg és Felszeg közötti enyhe dombon elhelyezkedő, lőréses kerítéssel körbevett, karcsú tornyú építmény. Cintermében SICULICIDIUM felirattal kőkereszt található, mely a Mária Terézia idejében Madéfalván bekövetkezett székely népirtásra emlékeztet. A legenda szerint ez volt az első kereszt a Vészhalmon, de mivel osztrák kormányrendelettel ezt onnan eltávolították, egy Búzás János nevű szentmihályi ember haza vitte falujába. Ezért halála után az ő sírhalmánál helyezték el. Az 1930-as években végzett felújítás alkalmából az északi falon egy csatajelenetet ábrázoló, 15. századi freskótöredék került elő. Oltárának szintén ebben az időszakban faragott Szent Mihály szobrát a Csíki Székely Múzeumban őrzik. 1502-ben készült székely rovásírásos tábláját Bécsbe vitték.
          A település az 1622-ben elfogadott, majd 1639-ben újabb szakaszokkal bővített falú törvényéről is híres. Ez a helyi közösség önigazgatási szabályait rögzítette, kijelölvén a havas használat rendjét, megtiltván a földek elidegenítését és a bükkerdők irtását.
Orbán Balázs érdekességként jegyzi fel, hogy a helybeliek a határban, betanított sertések segítségével szarvasgombát gyűjtenek, melyet örmény kereskedők vásárolnak fel és visznek Franciaországba. A közeli Csiga patak völgyében üdítő és gyógyító hatású ásványvízforrások találhatók.
          Műemlék épületei közül említésre méltó a Biális udvarház. A katonaként 1650 körül Erdélybe került, majd itt megtelepedett, genovai származású Biális Ferencz második fia, László építette 1837-ben.
          A falutól kb. 6 km-re, keletre, a Pogányhavas Vártetőnek nevezett nyugati nyúlványán, Balaskó várának romjai láthatók. Lássuk hogyan ír erről Orbán Balázs:
          „Szt.-Mihálytól a Köd szép fenyvesei között vezet az ut Szt-Tamásra, ennek közelében egy dombocskát Balaskó várának neveznek; valószinüleg a Jenőfalván lakott ily nevü primor itteni vára lehetett, melyet azonban most nyomtalanul eltörölt az idő hatalma. Közelében egy keresztutnál Hazugság nevü halom van; a hagyomány azt mondja, hogy ottan egy utast gyilkoltak meg a tolvajok, s vére mindaddig buzgott fel, mig a nép emlékhalmot nem csinált oda. Ma is minden arra járó követ vagy hantot vet s „nyugodjék békével” mond reá. Ezen erdőségekben bolygott 1535-ben a Nagy Szolimán által trónjáról elüzött Péter, moldvai vajda, elszaladt lovát Szt.-Mihályon fogták el.

         Híres szülöttei közül meg kell említeni Csíkszentmihályi Sándor László honvédszázadost és Tamás András honvéd alezredest, a 48-as szabadságharc Kolozsvárott kivégzett vértanúit. Száz éve szintén itt született Szőcs Vince néprajzos, helytörténész, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a falu tárgyi, és történelmi hagyatékának megmentésében.

                                                                                                                              Bedő Zoltán

Forrásanyag: Orbán Balázs, A Székelyföld leírása.