|
Talán azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak, hogy: Amikor II.
József Csíkban járt. Ugyanis 1773-ban, Henter Ádám főkirálybírósága
idején Háromszék felől érkezve, Zsögöd érintésével Csíkszeredába is
ellátogatott. Külön epizódja e körútjának, hogy Csíkszépvízen egy
József nevű módos örmény házában töltött éjszaka után, másnap a gyimesi
vámot látogatta meg (Szőcs János történész szíves közlése).
Valószínűleg visszafelé ejtette útjába Madéfalvát, mely számára sem
lehetett valami kellemes emlékeket idéző „kitérő".
Egyébként azért érkezett e tájakra, hogy a
madéfalvi öldöklést követően meggyőződjön, mennyire fogott a császári
véres regula a renitenskedő székelyeken. Mai szóval élve, katonai
díszszemlét tartott a határőrséggel megbízott hadtestek fölött. Nos, ez
időben a madéfalvi öldöklés áldozatai emlékére a Vészhalmon egy
fakereszt állt, melyre az akkori hatalom ezt vésette rá: Domita
siculorum superbia hic jacet (nyers magyarosítással azt jelenti, hogy:
Itt nyugszik a székelyek gőgje). Viszont válaszul a kereszt túloldalára
az áldozatok hozzátartozói a következő szöveget rótták fel: Itt emelt
magának a gonoszság Oltárt / Mond el hóhérinkra a CIX-ik Soltárt (a
109. átokzsoltárról van szó). Állítólag - Endes Miklós is említi - a
császár emiatt megparancsolta e fakereszt eltávolítását. Sokszor
emeltek még ezután is emléket e helyre a véres farsangra emlékező
utódok, de általában a gubernium (főkormányszék) parancsára ezeket is
el kellett tüntetni. Kőkereszte(ke)t is állítottak a Vészhalmon, többek
között 1769-ben egy nagyajtai Cserei Zsuzsanna nevű asszony is, akinek
szintén lehet(tek) itt elhantolt halottja(i).
Kevesen
tudják viszont azt, hogy a csíkszentmihályi templomkertben található az
a kőkereszt, mely eredetileg szintén a Vészhalmon állt. A magas
kőoszlop felső díszített oromzatán a Siculicidium szó olvasható.
Törzsének három oldalán mívesen faragott életfamotívumok láthatók. Az
előoldalon sajnos már alig olvasható szöveget betűzgetek: A
madef(alván) elveszett..., továbbá két név: Buzás János 1755-1806
(valószínűleg születésének és elhalálozásának ideje), valamint Buzás
András neve vehető ki. Hogyan került e kereszt a cinterembe? - ennek a
történetét próbáljuk megfejteni. Orbán Balázs erről csupán annyit
említ, hogy a közhiedelem szerint ez volt a madéfalvi Vészhalmon álló
eredeti kőkereszt, melyet kormányrendeletből onnan elmozdíttatván egy
szentmihályi ember hozott ide, s halálakor helyezték azt utódai sírjára.
Sárig
Lajos, csíkszentmihályi kántor néhai Szőcs Vincétől - aki gyűjtötte a
szülőfaluja történetére vonatkozó adatokat - hallotta, hogy Buzás János
szekéren, szalmába rejtve menekítette a kőkereszt elemeit
Szentmihályra. Feltételezhetően azért, mert talán valamelyik családtag
(lehetett az édesapja is) szintén az öldöklésben vesztette életét.
Meglehet, hogy épp e templomkertben temették el, de az sem kizárt, hogy
a vészhalmi közös sírban hantolták el. Az viszont biztos, hogy Buzás
Jánost ide temették (az évszámok rá vonatkoznak). A kereszttörzsön
szereplő másik név, Buzás András kiléte viszont tisztázatlan (lehetett
ő vértanú? - netán későbbi leszármazott is).
Buzás
Árpád csíkrákosi plébános családfája eredeztetése időben nagyban
egyezik a kőoszlophoz fűződő történettel, ugyanis az ő ükapja volt a
keresztmenekítő Buzás János. Akárhogy is volt, a tények azt igazolják,
hogy a jelenlegi monumentális emlékművet megelőzően minden korban, a
tiltás ellenére Vészhalmon mindig állt valamilyen kereszt. A
csíkszentmihályi kőkeresztet a rendszerváltás után a madéfalviak
szerették volna visszaállítani eredeti helyére, a falubeliek viszont
ebbe nem egyeztek bele - mondja Sárig Lajos.
Itt
is jó helyen van, hiszen nem akármilyen történet tárgyi bizonyítéka,
viszont nem ártana hozzáértő restaurátor közreműködésével megtisztítani
az emlékjelet. Valószínűleg a most olvashatatlan szöveg is
megfejthetőbb lehetne ezáltal.
KRISTÓ TIBOR
|
