Gyulakután az ötvenes években pörgött fel, aztán jó néhány éve megállt az IDÔ. Aki arra jár, láthatja, ahogy másodpercnyi pontossággal bénultak le a hôerômû bejáratánál levô óra mutatói. A helybeliek már számba se veszik. Pedig hajdanában igencsak sûrûn pillantgattak arra, munkába igyekezve. - Emlékszem, milyen szép is volt, ahogy vonultak az erômû felé a férfiak. Volt munka, volt pénz, lehetett vásárolni. Ma minden megszûnt, s a fiatalok hetven százaléka külföldön dolgozik. Pedig ez sem megoldás, hogy szétszóródjon a család - tûnôdik el Varga Enikô, s szavait Takács Irma is megerôsíti.

Tündöklés és bukás

A Küküllô menti falu életét 1952-ben változtatta meg az iparosítás. A település központjából kikanyarított jókora területen felépült a hôerômû, amely az 1953- ban elkészült elôre gyártott elem gyárral együtt több száz személy számára biztosított munkát. Az iparteleppé vált falu központja is átalakult: tömbházak épültek, szolgáltató és kereskedelmi egységek nyíltak, megváltozott az életmód, az életszemlélet is. A hatalmas hûtôtornyok, kémények láttán ma nehéz elhinni, hogy mennyire rövid, milyen viszonylagos, milyen csalóka volt mindez. Az 1989-es rendszerváltás a hôerômû haldoklását hozta, s ezzel megtört a település fejlôdése is. Munkahely nélkül maradt a szakemberek zöme, s a három termelôegységet leszámítva ("ing-, bútor- és csigagyár"), "a kialakult butik- és bárrendszer nem biztosíthatja a vidék gazdasági fellendülését" - vélekedik az iskola igazgatója.

Hír a süllyedô hajóról

A beton- és rozsdatemetôvé vált létesítmény süllyedô hajóján Ratiu Alexandru fômérnök kémleli a láhatárt. Pontosabban szólva a kriptahideg központi épületben egy villanymelegítô hatósugarában várja a telefonhívásokat. Ottjártunkkor
"újdonságot" is tudott mondani: 14 év után minden készen áll, hogy a Termoelectrica Rt. Bukaresti Értékesítési és Szolgáltatási Kirendeltsége az utolsó formaságok teljesítése nyomán megkapja a szakminisztérium engedélyét a fizikailag és erkölcsileg is halott erômû áruba bocsátására. Sopánkodásunk láttán megjegyzi: ez nem tragédia, csak az élet természetes rendje, hisz már építésekor elavult volt a negyvenes évek technológiáján alapuló hôerômû. Nincs ebben semmi "abnormális", csak az a 14 év, amíg a rendezetlen helyzet tartott. Ratiu úr azt reméli, hogy év végéig kerül majd vásárló, különösen ha arra gondol, hogy az utóbbi években többen is érdeklôdtek.

Új rendeltetés az erômûnek

Véleménye szerint két lehetôségre kell számítani. Egyrészt a potenciális vevô ócskavasként értékesíti amit lehet, a többit pedig lebontja. Csakhogy ebbe bele lehet bukni - teszi hozzá. A másik lehetôség, hogy termelni kezd valamit, s csak azután értékesít, és hozza helyre a környezetet, ami beláthatatlan költségekkel jár. Van még egy harmadik lehetôség is, - egészíti ki a mondottakat: az, hogy nem veszi meg senki, akkor pedig külföldi pénzekbôl kell majd finanszírozni a bontást és a környezet helyreállítását. A volt NDK összes erômûvének helyén ma zöld fû van - teszi hozzá magyarázatképpen.

A kijáratnál a "közvélemény" érdekel.

- Ha részletekben adják el, sorra mindent lebontanak, és semmi sem marad. Pedig jól felszerelt lakatos-, asztalosmûhelyek vannak az erômû területén, ott be lehetne indítani a termelô tevékenységet. Munkaerô pedig van bôven, hiszen akik nap mint nap Radnótra ingáznak, szívesen itthon maradnának - vélekedik a szolgálatos ôr. A késôbbiekben megszólalnak mások is, s elhangzik, hogy a hasonló radnóti erômûvet bezzeg tudták fejleszteni, de Gyulakután hosszú éveken át nem újítottak semmit. Felmerül a nagy alapterületû raktárak, az üvegházak felhasználása, valamint az is, hogy akár szociális létesítményt is be lehetne rendezni a többemeletes központi épületben.

Az idô nem kegyelmez - szögezi le a mérnök, aki az erômûhöz hasonlóan fájlalja a vasúti teherszállítás és az ipari vasút megszüntetését, majd felsorolja, hogy az elmúlt években fokozatosan vált meg szatellitegységeitôl a hôerômû.

A hátsó telken áramelosztó központ mûködik, ahonnan a másutt termelt áramot továbbítják. Az elmúlt csütörtökon nagy volt a sürgés-forgás. A szebeni központ irodavezetôje szerint a látogatás oka: végéhez közeledik a múlt évben elkezdett korszerûsítés, amelynek nyomán számítógépes vezérlésre térnek át.

A helyhatóság "nyakába szakadt" a víz

A Küküllôn emelt gát és tartozékaival együtt a vízüzem kormányhatározat révén egy fél éve szakadt a helyhatóság nyakába. Gyulakután pedig egyik fô beszédtéma, mindennapi bosszúságok forrása a víz. Szolgáltatása a helybeliek szerint akadozik és minôségével, no meg a díjszabással is elégedetlenek. E téren igazuk van, de olyan körülmények között, ahogy a vizet elôállítják, egyelôre nem is lehet jobbra számítani. A vízüzemben, ahol László János kalauzol, jelenleg minden tönkrement és ijesztôen túlméretezett, hisz építésekor az erômû "kapacitásához" igazították. A vezetéket pedig csak a tömbházak között építették ki, s az erômûben elôállított vízbôl a ’70-’80-as években történt rögtönzött bôvítések nyomán részesült a település többi utcája. De nem az egész. A toldott-foldott vezetékrendszer megérett a fôjavításra, rosszak az elzáró csapok, nincsenek hálózati mérôórák, ezenkívül tovább kellene bôvíteni, és távlatokban elvezetni Kelementelkére is, ahol krónikus vízhiány van, mivel a település dombra épült - egészíti ki László János szavait Gáll Sándor polgármester. A víz minôsége a Küküllô vizének tisztaságától függ, s a tervek között a vízüzem technológiájának felújítása mellett szerepel a meglévô kutak kitisztítása is, amelyekbôl talán jobb minôségû nyers vizet lehetne nyerni, mint a Küküllôbôl. Mûködésbe kellene helyezni az ötszáz köbméteres víztároló medencét, ami a nyomásviszonyokat rendezné, s meghibásodások idején biztosítaná a folyamatos ellátást. Mindez a község költségvetési lehetôségeihez képest ma még álomnak tûnik, ahogy az a terv is, mely szerint a gyulakutai vízüzembôl regionális vízszolgáltató épüljön, s a szennyvízelvezetés és
-tisztítás gondját is megoldják. Ez utóbbira vonatkozóan elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, amelyre pályázati úton szeretnének pénzt szerezni. Addig is egy dolog biztos: a megyei tanács 800 millió lejes támogatása révén az aknától a vízüzemig új vezetéket fektettek le, s nemrégiben az óránként 22 kwh áramot fogyasztó szivattyúkat 1,8 kwh áramigényû új szivattyúkra cserélték ki. Ezek három hete mûködnek, remélhetôen sokkal gazdaságosabban, hisz eddig még a 15.000 lejes vízdíj sem fedezte a költségeket.

A polgármesteri hivatal a tavaly októberben vett át kormányhatározat alapján két szociális rendeltetésû épületet is, a volt étkezdét, valamint a hôerômû egykori munkásszállóját. Az étkezdét márciusban szeretnék bérbe adni, az egykori munkásszállóban tanácsi határozat alapján a Kis-Küküllô Menti Kistérségi Társulás központja kapott helyet, s a marosvásárhelyi Caritas közremûködésével egységesített szolgáltató központ kialakítását szeretnék megvalósítani, ahol szociális és egészségügyi ellátást, az otthoni beteggondozás lehetôségét biztosítanák, s a tervek szerint átképzô központ is mûködne. A környék polgármesteri hivatalai közötti együttmûködésre alapuló pályázatok most készülnek.

Szétforgácsolódik a pénz

Ahogy Takács Mózes alpolgármester szavaiból kiderül, nincs könnyû dolga a helyhatóságnak. A 13 milliárd lejes évi költségvetésbôl kétmilliárd lej jut fejlesztésre, amibôl gondolni kell a községhez tartozó kicsi, jobbára sárba ragadt falvakra is. A pénz tehát úgy forgácsolódik szét mûvelôdési házak, iskolák javítására, bôvítésére, megrongálódott hidak átépítésére, kisebb-nagyobb útszakaszok kövezésére, hogy a községközpont arculatán, infrastruktúráján szinte semmi sem változik. Gyulakután a kultúrotthont konyhával bôvítik az idén, ami községszinten a legnagyobb befektetésnek számít. A továbbiakban, ha a Balavásár - Szováta közötti út javítása a községig ér, a vendéglôhöz vezetô nagyon rossz állagú rövid szakaszt is megjavítják.

A község lakóinak anyagi helyzetét jelzi, hogy a benyújtott 749 kérelem alapján 326 millió lejt osztottak ki fûtéspótlékra, s az 1050 gazdálkodó 525 millió lej mezôgazdasági támogatást kapott - tájékoztat Gáll Sándor. A szociális kérdésekkel megbízott alpolgármester szerint 200-an kérték a gyerekpénz kiegészítését, mivel az egy fôre esô jövedelem 1.500.000 lej alatt van.

Értékek állandósága

Jó hírt hallunk a gyulakutai református parókián, ahol Csalóka Zoltán újságolja, hogy hosszú évekig tartó utánajárást követôen végre megkapták az engedélyt a XIII. század végén a XIV. század kezdetén épült mûemlék templom külsô és belsô általános javítására. A külsô munkálatokra meghirdetett pályázatot Kemenes László erdôszentgyörgyi vállalkozó nyerte el, s ahogy az idô engedi, hozzáfognak a vakolat javításához, a víz elvezetésére szolgáló sáncrendszer kiépítéséhez. Ezután következik a tetôszerkezet javítása, az ablakok, s részben a megrongálódott bútorok cseréje. A hôerômûvel ellentétben a templom, amelynek fôbejáratán csak kellô alázattal, azaz lehajtott fejjel lehet belépni, az állandóságot jelképezi a település történetében. Egyedien szép, s a legrégebbiek közül való kazettás mennyezetének a felújítását budapesti fôiskolai hallgatóktól reméli a lelkész, s a javítások során valószínû, hogy az 1982-ben feltárt freskó mellett újabbak is felszínre kerülnek. A református egyház adatai nem túl kecsegtetôek - az elmúlt évben 32 temetés és 22 keresztelô volt -, s Csalóka Zoltán azt is elmondja, hogy míg 20 évvel ezelôtt közel ötven volt a konfirmandusok száma, 2003-ban mindössze 17 fiatal tett vallást hitérôl.

Ígéretesen épül a jövô

A települést nyomasztó munkanélküliség ellenére a helybeli általános iskolában ígéretesen épül a jövô. Ebben a tanévben minden tantárgyat képzett pedagógus tanít - újságolja Gálfalvy László igazgató, aki a három épületbôl álló tanintézetet vezeti. Az idén 250 diákjuk van, s az V-VIII.-ban párhuzamos osztályok mûködnek, s eredményeikkel egyre több diákot csalogatnak oda a környékbeli településekrôl. A jelenlegi osztályokban van még hely, s a jelek szerint az erdôszentgyörgyi mellett a jövôben központi iskolává válik a gyulakutai is. E téren érdemes lenne még többet befektetni, s a diákoknak a lehetô legjobb körülményeket teremteni. Ebben segíthet az a világbanki forrásokból ígért 20.000 dollár, amivel a tanintézet központi fûtését, illetve korszerû mellékhelyiségek finanszírozását kell megoldaniok. Ezen túlmenôen helyi forrásokból, pályázatok útján is lehetne tenni azért, hogy külsôségeiben, felszereltségében is a legjobbak közé tartozzon az iskola, és a helybeli óvoda is. A tanintézet "szeme fénye" a VIII. osztályos Dénes Hunor Levente, aki mindenbôl színtízes lévén, megyei szinten bekerült a különleges képességû diákok csoportjába. Naponta fél tizenegyig tanul, s bár hétvégeken gyakran vesz részt szórakoztató rendezvényeken, idônként nagyon fáradtnak érzi magát. Szavai nyomán elgondolkozhatunk azon, hogy mekkora ára van annak, ha egy tanuló minden tantárgyból eleget akar tenni a jelenlegi követelményeknek.

Talán a községbeli hangulat ihlette a helybeli magyar szakos tanárnôt, amikor Bajor Andor-mûsort tanított be az irodalmi kör tagjainak, hogy a közönség soraiból felhangozzon a nevetés, ami ritka madárnak számít manapság. Hadd tegyük hozzá, hogy a nézônek a tánccsoport láttán is jó benyomása alakul ki az iskoláról.

Borongós napon, borongós hangulatban jegyeztük le a hallottakat, és hazafelé menet gyulakutai asszonyoktól is megkérdeztük: mit várnak a hôerômû értékesítésétôl? A beszélgetés során a település jó napjait, vidám farsangok, színházi elôadások emlékét elevenítik fel, s az életösztön mozdul meg bennük, amikor kijelentik, hogy a férfiak a kedvetlenség ellenére is megtartják a nônapi bált. Csak az a gond, hogy legyen bár egy fiatalember, aki átadja a virágot.