Homoróddaróc    ( Draas / Drăuşeni ) 

Homoróddaróc református temploma                                                 ( dr. Szabó József  felvétele )

Az E-60-as országúton haladunk Brassó felé.  Kőhalmot ( Rupea ) új kerülőútján magunk mögött hagyva , Udvarhely irányába térünk le , majd Homoród érintésével érjük el az azonos nevű patak alsó folyása mentén fekvő falut, mely hajdanán a szászok-lakta Királyföld határtelepülése volt.

1909-es fénykép

Georg Gerster képe a Siebenbürgen-Institut archívumából származik

 A Királyföld keleti határán fekvõ település  az Andreanumban  1224-ben „terra Daraus“-ként jelentkezik először , s az 1494-es nagyszebeni számadáskönyvek szerint : 11 forint jut „pro structura ecclesiae Draws“ ( Entz) . A reformációig katolikus falu a 18. sz-ban már lutheránus anyaegyházként  szerepel s 1944-ig mint szász település van számontartva .

A második bécsi döntés során visszakerül Magyarországhoz és határközség lesz . A román átállást követően 1944 szeptember 8-án a német hadvezetés elrendeli a helység kiürítését , melynek szász lakói hat hétig tartó szekerezés után érik el az ausztriai Amstettent . ( forrás : Zentrum gegen Vertreibungen )                           A háború után Homoróddaróc elmenekült szászainak helyét, templomukkal egyetemben Székelyföld különböző településeiről érkező székelyek veszik át . Így magyarázható az 1941-es és 1966-os népszámlálások nemzetiségi adatainak szembeötlő változása : mígnem ´41-ben   134 magyarral szemben  723 szászról beszélhetünk, ez az arány ´66-ra  612 : 28-ra alakul. 2002-es adatok szerint a falu 543 lakosából 97 román, 436 magyar s mindössze  5  volt német nemzetiségű

A Nagyszeben címerében szereplő fogadalmi kardot , a 800 éves szász jelenlét   szimbólumát évszázadokon keresztül Homoróddarócon őrizték

A románkori és ciszterci jegyeket viselő templom számos átalakításon ment keresztül. Az eredetileg háromhajós , homokkőből épült tornyos bazilika építésének időpontja a  szászok letelepedése utáni , 1220-as évekre tehető . Feltételezhető  egy, a  13. sz. elején épült kis elődtemplom néhai megléte is.     Az 1200-as évek végére felépült , háromhajós templom majdnem 200 éven át áll, mígnem 1494-ben tűzvész sújtja .

Ekkor oldalhajóit  lebontják ,  a megmaradó főhajót  pedig dongaboltozattal látják el , árkádsorait befalazzák és -  „ a szentély félköríves záródását” kívülről „egyenes záródású falköpennyel erősítik meg ”  . ( Léstyán )   E bizánci jellegű megoldás Harinán - a mellékszentélyek esetében  - , Kisprázsmáron  és Ákoson is fellelhető.  Ugyanebben az évben kezdődnek el az erődítési munkálatok : a szentélyt megemelik , védőfolyósóval látják el s védőfolyósós fedélszék kerül a templomhajó padlására is .

                                                                                                       A fenti ábrákat  Radu Oltean  oldaláról kölcsönöztem.

A nyugati oldal rendkívül vastag falain négy emeletnyi magas torony emelkedik . Az alatta található előcsarnok  bordás keresztboltozata eredeti szépségében maradt ránk . Innen  dél felé egy néhai kápolna nyílik , amelynek boltozata már Orbán Balázs idejében be volt omolva , déli oldalán köríves ablakon szüremlik be a fény . A termet négy oszlopfõ  díszíti. Egy hasonló kápolnát az északi oldalon lebontottak , rendeltetésük szerint keresztelési ill. temetkezési szertartásokon  használták õket . Ilyen elrendezésrõl Orbán Balázs csak a lõcsei templom esetében tudott .

A déli hajófal ikerablakai alatt 130 cm magas ,1375-bõl  származó , a  Szent Katalin legendát  ábrázoló falképek kerültek elõ. A késõbb beépített belsõ támpillérek szakaszokra osztják a freskót .  Az álomlátás , tanítás és a mártirhalál jeleneteit évek óta állványok takarják .

                                    A freskó a 20.sz. elején . Michael Schenker : Erinnerungen an Draas c. könyvéből    ( " kézből" fotózva ) További részletekért kattints a  képre

Homoróddaróc  Kõhalom  vidékének legjelentõsebb asztalosfestõ műhelyeként volt számontartva . Kelemen Lajos még a 17-18.sz.-ból származó karzatról és festett padok „gyönyörű sorozatá”-ról tudósít . A karzat 1638-ból származott ,a  padok díszítményein  a köv. évszámokat látta : 1676 , 1687, 1765-68, 1796,1815 . „...valóságos gyűjteményes kiállításai a segesvári asztalosmintáknak .Umling Lőrinc...Kalotaszegen festett mintáinak alak-és színtestvérei.Ezeket a mintákat Umling kétségtelenül Segesvárról hozta magával”
A templom 1972-ben kezdődő ( és a mai napig húzódó) restaurációja során oltárát, karzatát , majd az 1980-as években teljes bútorzatát  a Szeben melletti Nagycsűrre ( Großscheuern/ /Şura Mare ) szállítják és az ottani evangélikus templomban építik fel . ( forrás Kőhalom-vidéki román ismertetők -németül )

A templomot szabálytalan sokszögű alaprajzú , hat bástyás várfal veszi körül . A védõfalak 8-9 m magasak , hordott kõbõl emeltettek , a déli védõtorony két csapórácsának  ma már nincs nyoma . A 17. sz.-ban egy második falat , keleten és nyugaton egy-egy bástyát építenek hozzá , 1841-ben lebontják õket , ekkor illesztik a ma látható iskolát az épületegyüttesbe. A megmaradó belsõ öv fala és bástyái , mivel a köveket gyakran építõanyagnak hordták el , napjainkra romosak lettek   s  bár az utóbbi évek restaurációs (állagmegõrzõ) munkája nyomán sikerült a helyzetet részben stabilizálni , állapotuk , mint a templom egészének állapota , továbbra is aggasztó .  A munkálatok évek óta szünetelnek . A restauráció körüli huzavonáról bár személyes-patetikus hangon, de figyelemreméltó részleteket közöl Radu Oltean ( Biserica săsească din Drăuşeni )  Bizakodásra ad okot, hogy 2010-ben a torony és templom újracserepezéséről láthattunk képeket az interneten .

Orgonáját  Carl Einschenk 1912-ben építette .1971-ben a Kőhalom ev. templomának nyugati karzatára helyezték át. A templom régi , 14.sz.végi  nagyszebeni műhelybõl származó harangját az elsõ világháború idején a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították . ( leltári száma 55.24.C. )

 A templom nyugati kapuja tekintélyes helyet foglal el Erdély románkori emlékei között . Lépcsõzetes keretében tíz-tíz oszlop látható, melyek közül a szélsõk rosszabb állapotban vannak . A késõ román stílust viselõ bimbós oszlopfõk tanúsága szerint  a kapu az 1250-es években készülhetett . Az oszlopok alul közös attikai jellegû lábazatban végzõdnek , az ív vállánál ugyancsak közös fejezetsorba futnak össze . A kapuív alatti mezõ háromkarélyos formában kivágott , a timpanon gazdag leveles-indás díszítésû , s akárcsak Jákon , itt is fellelhetõ az egymással szembeforduló sárkány-motívum . Entz Géza szerint „ valószínû , hogy a jáki tanultságú mesterek gyulafehérvári munkája után került sor Darócon való foglalkoztatásukra                      

       Végezetül két szimbólikus kép :

                                                                 Homoróddaróc múltja ...                                                                                                               ....és jövője

 Mindkét felvétel 2002-ben készült.  Azóta  már jócskán megnőtt ez a gyermek , de a kérdés  ma is ugyanaz :  lesz-e jövőjük ?

Ide tartozik :  Szász-székely kontinuitás   ( Szabó Csaba írása )

 vissza :        a főoldalra    a templomokhoz   az oldal tetejére

                                                                                                                      ©     Molnár Tamás    2003-2012