A középkori templomaink falképeit feltáró Nemes Ödön tevékenységének jelentôsége

Keresztes Gyula cikke a marosvásárhelyi Népújság 1998 május 23-i számában jelent meg

A történelem viharai, egymást követô pusztító hadjáratai kíméletlenül tették tönkre, vagy semmisítették meg az elôdök építészeti-mûvészeti alkotásait, de az új építkezésekkel sem kímélték azokat. Az egyes kultúrák egymásra való telepedése és építkezése a föld mélyébe juttatta az elôdök alkotásait.
A régi épületek iránti gondoskodás már az ókorban is létezett, a reneszánsz folyamán az elôzô korok építészeti emlékeinek megóvását már szükségesnek és fontosnak tekintették. Piranesi Giambattista (1720-1778) olasz rajzoló gyönyörû rézkarcokat, városképeket készített Róma régi épületeirôl (lásd a Teleki Téka tárlóiban). Magyarországon a mûemlékek fenntartásával a XIX. század elsô felében kezdtek foglalkozni. Zászlóvivônek Rómer Flóris (1815-1889) bencés szerzetes tekinthetô, aki a múlt század közepén gyalog vagy szekérrel járta az országot, és felkutatta a múlt építészeti emlékeit. Vázlatok és feljegyzések formájában mutatta be fáradozásának felbecsülhetetlen értékeit. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának ôreként tanulmányaival, cikkeivel, régi falképek feltárásával a mûemlékek érdekében tudományos munkát fejtett ki.
Nagyjából azonos idôben, Ipolyi Arnold (1813-1886) besztercebányai, majd nagyváradi püspök régészeti tanulmányai között a múlt idôk építészeti emlékeinek jelentôségére és megóvására hívta fel a figyelmet, mondván: "azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti." Magyarországon 1848-ban alakult egy Régészeti Bizottság s 1877-ben a Mûemlékek Ideiglenes Bizottsága, amelybôl 1881-ben jött létre a Mûemlékek Országos Bizottsága, s azóta is ezen a néven mûködik. Attól az idôtôl kezdve sok neves építész és alkotómûvész kapcsolódott be a mûemlékvédelem munkakörébe. Ennek a munkakörnek sok ágazata van, melyek megkövetelik a jó szakmai és gyakorlati tudást. Ez a munka az emlékek felkutatásával kezdôdik és azok helyreállításával fejezôdik be. Önszorgalomból végzett kutatást és feltáró munkát a múlt század utolsó éveiben Nemes Ödön marosvásárhelyi rajztanár, akinek ilyen természetû munkáját a Templomok címû sorozat 4, 6, 7 és 8. számú írásaiban ismertettem: a marosszentannai, a marosszentkirályi, a nagyölyvösi és a nyárádszentlászlói középkori templomok ismertetésének keretében.
Ribicei Nemes Ödön, nemes származású, 1847-ben született Ribiczén (Hunyad vm.), 1902-ben halt meg. Iskolai tanár Marosvásárhelyen. Tanári mûködésével párhuzamosan ismertetô cikkeket írt az országos és a helyi lapokban. Cikkei közül: 1866-ban A ribicze templom 1404-bôl, a szászsebesi lutheránus templom, A szászvárosi református templom címû írásait említem. 1877-ben A székely ipar érdekében címmel írt az Erdélyi Hírmondóban, 1896-ban írt tárcalevelei közül: A régi székelyvilágból, A díszítmények szerepe az iparban címûeket ismerjük. 1884-ben Bolyai Farkasról írt, a nagy matematikus síremlékkövének leleplezése alkalmával. A Székely Hírlap címû társadalmi és közgazdasági lapban 1896-ban jelentek meg cikkei "Néhány székelyföldi freskoról" címmel, melyekben ismertette a marosszentannai, a marosszentkirályi, nagyölyvösi és nyárádszentlászlói középkori templomok belsejében, a falakon és a boltozatos mennyezeten ôáltala feltárt falkép-maradványok tárgyát, a képeken szereplô bibliai személyek és szentek megnevezésével. Nemes Ödön a Kemény Zsigmond Társaság ülésén a Néhány székelyföldi freskóról címmel tartott székfoglaló elôadást.
A marosszentannai református templom feltárt képeirôl így írt: "... törekvésem a letûnt századok minél több rejtett kincsét felszínre hozni..." Sajnos a feltárt és általa ismertetett XIII. századi falképekbôl csak töredék maradt fenn.
A marosszentkirályi református templomról írt szövegbôl idézek: "...Habár a templomnak idôtôl és nyirkosságtól rongált falai már a lefejtés megkezdése elôtt sem hagytak kétségben az iránt, hogy legjobb esetben is a festményen hézagokat fogok találni, a tudat nem gáltolt feltett szándékomban, mivel kulturális szempontból még a töredéknek is értéket tulajdonítok...". Sajnos a feltárt négyszáz éves falfestmény- töredékek a következô száz év alatt megsemmisültek.
A nagyölyvösi református templomról írt szövegében ez olvasható: "... amint a lefejtés egyre elôbbre haladt, érdekesnél érdekesebb részletek kerültek napfényre s nemsokára meggyôzôdtem, miszerint itt egységes kompocízióval állok szemben, s mindaz, ami a mészrétegek alól elôtûnik, egy szerves egésznek részei... a festmény hossza hat m, szélssége 1 1/2-2 m-t tett... csodával határos véletlennek találom, hogy a falképbôl a kompozíció megértéséhez teljesen elegedôn s eszerint a legbecsesebb rész megmaradt...". Sajnos ezek a feltárt falképtöredékek e század folyamán megsemmisültek.
A nyárádszentlászlói unitárius templom falképeirôl így írt: "a XV. századból származó falképeket sikerült felfednem...". Sajnos a négyszáz évvel azelôtt készült falképek felfedésük után mind megsemmisültek.
Szerencsésnek mondható, hogy a négy templom feltárt falképeirôl színezett rajzmásolatokat készített Nemes Ödön, amelyeket a kolozsvári múzeumban ôriznek. Kutatómunkájának eredménye jelentôs, mert középkori templomaink mûértékét rajzaival és a falképek részletes leírásával az utókornak tudtára adta és így azok ismertté váltak.
Nemes Ödön falképfeltáró munkáját sajnos nem követték a mûemlékvédelem következô tevékenységei: az állagbiztosítás és a helyreállítási szakmunka, így a feltárt falképek megsemmisültek.