A füzesi öregek beszélik.
  Réges-régen olyan kicsi volt ez a falu, hogy ki sem látszott az öt körülvevõ óriási nádasból. A végeláthatatlan posványos, gázos mocsárban vénséges fûzfák nõttek. Éjjel, ha a kutyák elcsendesedtek, s már csak az állatok tompa dobbantása hallatszott az istállókból és pajtákból, a porladozó fûzfa csutkók, revék  világítani kezdtek. A falut keresztül-kasul kajtató éjjeliõr ilyenkor megbabonázva a templomkapu alá húzódott.
  Ördögök lakták a nádast, azok világítottak Füzesen minden éjjel. A népek tudták, hogy tisztátalanok laknak ott, mert csak azoknak látszik éjjel a világjuk. Azt a nagy mocsaras, szavattyús rétet az ördögök világították, a kísértetek.
  Egyszer aztán a templomi parókiára jött egy új pap. Annak volt egy szépséges szolgáló leánya. Az nagybeteg lett. Ordított, tépte le a ruháját, harapta a kezeit. A népek tudták, hogy az ördögök költöztek a leányban. Még a papilak is ördögös lett.
  A pap kétségbeesésében a környék összes papját összehívta. Csak segítsenek, mentsék meg a leányt. A sok pap egy hosszú éjjelen át egyebet sem csinált, csak letérdelve imádkozott. És a leány másnap jobban lett. A sok pap és imádság kiûzte az ördögöket a papnak a szolgáló leányából.
  Aztán a népek mindjobban kezdtek hallgatni az új papokra. S ahogy szaporodtak, s népesedett be a falu, kezdték kiirtani az éjszakákon át világoló vén nádast. Többet már nem világítottak a fûzfa csutkók, s a revék. Kivilágosodott a rét. Elmentek az ördögök, mert azok csak a sötétséget szeretik. Ott már nem volt helyük, mert világosság lett.
  De az ördögök nem mentek el Füzesrõl. Ezentúl a Zsédem árkában laktak, alól a falun. Oda költöztek a füzesbõl.
  A falu pedig egyre csak nõtt-növekedett. Kellett a kõ háznak, pajtának, kalyibának. A népek a Zsédem nagy árkából bányászták a köveket a házaknak, a pajtáknak, a kalyibáknak.
  A régi öregek azt mondják, hogy az ördögök csak a kövek közt is szeretik...

  Eddig Ördöngösfüzes históriája. S ha nem motozna fejemben a védangyalommal állandó harcban álló ördögöcske, be is fejezném itt a történetet. De izgatnak a házak, pajták s kalyibák falába zárt füzesi ördögök. Mert nem Ördögök-füzese lett a falú neve, hanem Ördöngösfüzes. Ördöngös szavunk pedig nem az ördög emberen vett hatalmát jelenti, hanem olyan valakire mondjuk, aki rendkívüli, természetfeletti erõvel rendelkezik. Füzes zenéje õrzi még ezt az ördöngöset. Különleges  képességekkel megáldott, gyógyító és vigasztaló muzsika.
 

H. F.-Z.

Hajdú Ferenc írása  Pikó és bandája ördöngösfüzesi népzenét közlő CD-jének megjelenése alkalmából került fel a hálóra .A képre kattintva az írás forrásához jutsz.

vissza