A füzesi öregek beszélik.
Réges-régen olyan kicsi volt ez a
falu, hogy ki sem látszott az öt körülvevő óriási nádasból. A végeláthatatlan
posványos, gázos mocsárban vénséges fűzfák nőttek. Éjjel, ha a kutyák
elcsendesedtek, s már csak az állatok tompa dobbantása hallatszott az
istállókból és pajtákból, a porladozó fűzfa csutkók, revék világítani
kezdtek. A falut keresztül-kasul kajtató éjjeliőr ilyenkor megbabonázva a
templomkapu alá húzódott.
Ördögök lakták a nádast, azok világítottak Füzesen minden éjjel. A népek tudták,
hogy tisztátalanok laknak ott, mert csak azoknak látszik éjjel a világjuk. Azt a
nagy mocsaras, szavattyús rétet az ördögök világították, a kísértetek.
Egyszer aztán a templomi parókiára
jött egy új pap. Annak volt egy szépséges szolgáló leánya. Az nagybeteg lett.
Ordított, tépte le a ruháját, harapta a kezeit. A népek tudták, hogy az ördögök
költöztek a leányban. Még a papilak is ördögös lett.
A pap kétségbeesésében a környék összes
papját összehívta. Csak segítsenek, mentsék meg a leányt. A sok pap egy hosszú
éjjelen át egyebet sem csinált, csak letérdelve imádkozott. És a leány másnap
jobban lett. A sok pap és imádság kiűzte az ördögöket a papnak a szolgáló
leányából.
Aztán a népek
mindjobban kezdtek hallgatni az új papokra. S ahogy szaporodtak, s népesedett be
a falu, kezdték kiirtani az éjszakákon át világoló vén nádast. Többet már nem
világítottak a fűzfa csutkók, s a revék. Kivilágosodott a rét. Elmentek az
ördögök, mert azok csak a sötétséget szeretik. Ott már nem volt helyük, mert
világosság lett.
De az
ördögök nem mentek el Füzesről. Ezentúl a Zsédem árkában laktak, alól a falun.
Oda költöztek a füzesből.
A
falu pedig egyre csak nőtt-növekedett. Kellett a kő háznak, pajtának,
kalyibának. A népek a Zsédem nagy árkából bányászták a köveket a házaknak, a
pajtáknak, a kalyibáknak.
A
régi öregek azt mondják, hogy az ördögök csak a kövek közt is szeretik...
Eddig Ördöngösfüzes históriája.
S ha nem motozna fejemben a védangyalommal állandó harcban álló ördögöcske, be
is fejezném itt a történetet. De izgatnak a házak, pajták s kalyibák falába zárt
füzesi ördögök. Mert nem Ördögök-füzese lett a falú neve, hanem Ördöngösfüzes.
Ördöngös szavunk pedig nem az ördög emberen vett hatalmát jelenti, hanem olyan
valakire mondjuk, aki rendkívüli, természetfeletti erővel rendelkezik. Füzes
zenéje őrzi még ezt az ördöngöset. Különleges képességekkel megáldott,
gyógyító és vigasztaló muzsika.
H. F.-Z.
Hajdú Ferenc írása Pikó és bandája ördöngösfüzesi népzenét közlő CD-jének megjelenése alkalmából került fel a hálóra .A képre kattintva az írás forrásához jutsz.