Szentgerice unitárius temploma   

 Marosvásárhelyről az DN 13-as , Brassóba vezető úton indulunk el . Ákosfalva egyetlen  útkereszteződésében balra térünk , a backamadarasi Nyárád-hídon átkelve , a két lehetséges közül a jobbra nyíló , Szentgericére vezető döngölt földutat választjuk  .

          

A Nyárád alig 70 km hosszú fővölgyében és mellékpatakai mentén majdnem 70 falu helyezkedik el . Szentgerice 2500 holddal a nagyobb határú falvak közé tartozik . A híres bortermő vidék lakóinak száma 1982 -ben meghaladja az 1500-at , 1993-ban 1212  lelket számolnak. Nevét a falu a latin Sancta Gratia szószerkezetbôl eredezteti, melynek jelentése isteni kegyelem.

            

Pár évvel ezelőtt az azóta megszűnt  Nyárád-menti kisvasút jelentette a kapcsolatot a várossal . 

 

Két temploma közül a 13.sz végéről  származó unitárius a régebbi , a reformátusoké 1860-67 között épült . Többségében unitáriusok lakják . Jakab Elek történetíró (1820-1897) szülőfaluja.

Első említése 1332-ben : „Laurentius sacerdos de sancta Gerecia solvit XXV denarios“ (Mon.Vat)(Entz) 1332-34 között papja Lőrinc , 1336-ban Demeter . 1497-ben Zenthgracia formában fordul elő. A sajátságos név valószínüleg a Ferenc-rendiek „egy 1263-ban elhalt tudós és jámbor szentje ”, Szent Gratiánnak , elmagyarosítva: Geréciának a nevéből eredeztethető. (Kelemen)  „Zentgeritza” község népe a Wittenbergből visszatérő Székely György papjával egyetemben valószínüleg már 1549-ben a lutheranizmushoz csatlakozott , de a 16.sz. folyamán unitárius lett .

A templom átmeneti román-gót  stílusának több ismertetőjegyét őrizte meg .
A szentély és hajó déli oldalán két-két gótikus ablak található , az eredetileg csúcsíves , később dongaboltozatuvá átalakított sokszögű záródással épült szentélyt csúcsíves diadalív választja el a hajótól .

 

 

 

 

 

A középkori épület „falain falfestmények nyomai maradtak , melyek a sokszori meszelés áldozatai lettek” (Kelemen)  Az 1600-as évek fatornya helyébe 1791-92-ban téglatornyot építenek.  

                                                         

                                 

1670-es festett kazettás mennyezete Nyárádgálfalvi Kozma Mihály székely asztalos 88 táblából álló műve . ( Tőle és Havadi Andrástól származik a régebbi , 1667-es nyárádszentmártoni mennyezet is .) A nyugati első sor egyszerű pikkelyes motívumai után a többi kazetta legalább 60 különféle , főleg virágdíszítményt hordoz .( szekfű , tulipán , stilizált rózsa , szívvirág.)
 

Színeik a melegpirostól a halvány rózsaszínig váltakoznak . A zöldet  kerülte a festő.  A kazettakeretek alaptónusa acélkék  , hat sor színe élénkebbnek maradt meg , ami annak a halvány feltevésnek ad táptalajt , hogy szerzőjük nem azonos a többi kazetta festőjével .


Kelemen Lajos  szerint : „ Az állati díszítmények...károsan befolyásolják a mennyezet részlethatását ”    Bizonyára igaza volt ,  mi  azonban annak örülülünk , hogy  a nyárádgálfalvi  Kozma Mihály   munkáját  333 év  múltán is láthatjuk  még  .

A  Balás Árpád - szerkesztette , 1999 -ban  a „Barangolások a Székelyföldön” -sorozatban megjelent „Maros megye” c. könyvben alábbi népességi adatok állanak :   összlakossága 851  fő , ebből 796 magyar , 54 cigány , 1 román . Felekezeti hovatartozás  szerint : 407 unitárius , 394 református , 38 egyéb vallású , 9 római katolikus , az  54 cigány közül pedig  három ortodox .

 

         vissza         a főoldalra       a templomokhoz    az oldal tetejére

                          

                  

                                                                                                               ©  Molnár Tamás 2003-2009