A templomerőd látképe          
A Királyföld keleti határán fekvõ település  az Andreanumban  1224-ben „terra Daraus“-ként jelentkezik elõször , 1494-es nagyszebeni számadáskönyvek szerint pedig , 11 forint jut „pro structura ecclesiae Draws“ ( Entz) . A reformációig katolikus falu a 18. sz-ban lutheránus anyaegyházként  szerepel s 1944-ig mint szász település van számontartva . A második bécsi döntés során Magyarországhoz kerül és határközség lesz .  A háború után az egész lakosság  elmenekül , a templomot a betelepedõ  református székelyek veszik át .

                                                   

Az E-60-ason haladunk Brassó felé.A Kõhalmot ( Rupea ) elkerülõ új mûútról Udvarhely irányába letérve érjük el a Homoród alsó folyása mentén  fekvõ községet.                   


                           Homoróddaróc ref. templomának déli oldala
A kép az ars-transylvanica-honlapról származik. 
Rákkatintva odajutsz
Az eredetileg háromhajós , homokkõbõl épült tornyos bazilika építésének idõpontja a  szászok letelepedése utáni , 1220-as évekre tehetõ . Oldalhajóit az 1494-es tûzvész után lebontják ,  a megmaradó fõhajót dongaboltozattal látják el  , a hajó árkádsorait befalazzák és - Léstyán szerint ugyan-ekkor : „ a szentély félköríves záródását” kívülrõl „egyenes záródású falköpennyel erõsítik meg ”  .  E bizánci jellegû megoldás Harinán - a mellékszentélyek esetében  - , Kisprázsmáron és Ákoson is fellelhetõ.)  Ugyanebben az évben kezdõdnek el az erõdítési munkálatok : a szentélyt megemelik , védõfolyósóval látják el s védõfolyósós fedélszék kerül a templomhajó padlására is .          
                                                                                                                             

A templom világítását a fõhajó déli  és északi oldalának négy-négy ,  egyetlen ívvel összefo-gott ikerablaka szolgáltatja .

A nyugati oldal rendkívül vastag falain négy emeletnyi magas torony emelkedik . Alatta található a fõhajó szélességével bíró elõcsarnok , melynek bordás keresztboltozata eredeti szépségében maradt ránk .

                 
Innen  dél felé egy néhai kápolna nyílik , amelynek boltozata már Orbán Balázs idejében be volt omolva ,  déli oldalán köríves ablakon szüremlik be a fény . 
 
                                                    

 A termet négy oszlopfõ is díszíti. Egy hasonló kápolnát az északi oldalon lebontottak , rendeltetésük szerint keresztelési ill. temetkezési szertartásokon  használták õket . Ilyen elrendezésrõl Orbán Balázs csak a lõcsei templom esetében tudott .

        a kép a nyugati fõbejáratot ábrázolja és az ars-transylvanica  honlapjáról származik. Kapuja tekintélyes helyet foglal el Erdély románkori nyugati kapuinak sorában . Lépcsõzetes keretében tíz-tíz oszlop látható, melyek közül a szélsõk rosszabb állapotban vannak . A késõ román stílust viselõ bimbós oszlopfõk tanúsága szerint  a kapu az 1250-es években készülhetett .

   
                                                        

Az oszlopok alul közös attikai jellegû lábazatban végzõdnek , az ív vállánál ugyancsak közös feje-zetsorba futnak össze . A kapuív alatti mezõ há-romkarélyos formában kivágott , a timpanon gaz-dag leveles-indás díszítésû , s akárcsak Jákon , itt is fellelhetõ az egymással szembeforduló sár-kány-motívum . Entz Géza szerint „ valószínû , hogy a jáki tanultságú mesterek gyulafehérvári munkája után került sor Darócon való foglalkoz-tatásukra ”  
                               

Homoróddaróc  Kõhalom  vidékének legjelentõsebb asztalosfestõ mûhelyeként volt számontartva . Kelemen Lajos még a 17-18.sz.-ból származó karzatról és festett padok „gyönyörû sorozatá”-ról tudósíthat. A karzat 1638-ból származott ,a  padok díszítményein  a köv. évszámokat látta : 1676 , 1687, 1765-68, 1796,1815 . „...valóságos gyûjteményes kiállításai a segesvári asztalosmin-táknak .Umling Lõrinc...Kalotaszegen festett mintáinak alak-és színtestvérei.Ezeket a mintákat Umling kétségtelenül Segesvárról hozta magával”
A templom berendezésének 2003 áprilisában  nyomát sem láttuk , reméljük, vigyáznak rá valahol !
                                       

A déli hajófal ikerablakai alatt 130 cm magas ,1375-bõl  származó , a Szent Katalin legendát ábrázoló falképek kerültek elõ. A késõbb beépített belsõ támpillérek szakaszokra osztják a freskót, az álomlátás , tanítás és a mártirhalál jeleneteit évek óta álványok takarják .
                                                    panorámakép a homoróddaróci Szt.-Katalin legendáról.(1994-es állapot ) Kattints a részletekre
A templom régi , 14.sz.végi  nagyszebeni mûhelybõl származó harangját az elsõ világháború idején a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították . ( leltári száma 55.24.C. )
A templomot szabálytalan sokszögû alaprajzú , hat bástyás várfal veszi körül . A védõfalak 8-9 m magasak , hordott kõbõl emeltettek , a déli védõtorony két csapórácsának  ma már nincs nyoma . A 17. sz.-ban egy második falat , keleten és nyugaton egy-egy bástyát építenek hozzá , 1841-ben lebontják õket . A megmaradó belsõ öv fala és bástyái , mivel a köveket gyakran építõanyagnak hordták el , napjainkra romosak lettek   s  bár az utóbbi évek restaurációs (állagmegõrzõ) munkája nyomán sikerült a helyzetet részben stabilizálni , állapotuk , mint a templom egészének állapota , továbbra is aggasztó .  A munkálatok évek óta szünetelnek .                           A templomerõd alaprajza

Homoróddaróc múltja ( jelene )
 
   
és jövője


                            
   

Az elmúlt 160 év alatt így alakult a helység nemzetiségi összatétele

 
népszámlálás etnikai arány
év összlakósság  románok  magyarok szászok  egyéb
1850 1.220 406 1 720 93
1920 1.027 340 59 618 10
1941 1.095 160 134 723 78
1966 819 179 612 28 -
1992 509 100 405 4 -
2002 543 97 436 5 5

 


vissza :         a fõoldalra    a templomokhoz   a lap elejére  
             
                                                                                                                         

                                                                                                                                    © Molnár Tamás 2003-2011